Dominátor Detroitban

A 2001-2002-es szezonnak nagy tervekkel indult neki a Red Wings. Pár fiatal titánnal kiegészülve indult az új szezonnak, mint Datsyuk, Avery, Williams. Visszahívta a csapathoz Larionovot, leigazolta a liga legjobb kapáslövőjét, Brett Hull személyében. Sőt érkezett még
Luc Robitaille is, de a legnagyobb igazolás, az mindenképpen a cseh Dominik Hásek volt.
A Dominátor, aki 9 éven keresztül szolgálta a Szablyásokat, hiába üldözve a Stanley kupát.

Amikor odakerült, pedig kikaptak egy máig vitatott emlékezetes góllal, amit éppen Hull ütött neki a Dallas színeiben. Fűtötte a bizonyítási vágy. Rutinos társaságba került szó se róla. Elég, ha csak Cheliost, Shanahant vagy Yzermant említjük.
Trónfosztásra készült a rutinos vörös „rókafalka”. Már az első meccsektől bizonyították, hogy itt valami nagy dolog van készülőben. Bár a rájátszás mindig más tészta, avagy láttunk már karón varjút, és nem is kell messzire mennünk. Elég, ha a legutóbbi Kings elleni rájátszásra gondolunk, ahol is 1-3-ról fordítottak a királyok. A nagy menetelésben persze be-becsúszott egy-két zakó is. Persze ilyen a sport és az NHL-ben amúgy sem mehet biztosra senki. Emlékezzünk meg tehát egy ilyen meccsről. Az ellenfél éppen Hásek korábbi kenyéradója, a Buffalo Sabres volt. Mikor vessen véget a Detroit elleni nyeretlenségi sorozatának a Buffalo, ha nem akkor, amikor Hásek az ellenfélnél lép jégre. Tíz győzelem, egy döntetlen volt a korábbi mérleg a Wings javára. De nézzük mi történt a jégen: már az első harmadban eldőlt a két pont sorsa, ugyanis már az 5. percben vezetést szerzett a Szablyásoknak Satan egy takarásból leadott lövéssel, amit még két gól követett ebben a harmadban. Afinogenov éppen a büntetőpadról érkezett vissza a jégre, és máris kapta az indítást, amit egy az egyben vihetett a kapusra. A szólót góllal zárta, vagyis az olimpiai negyeddöntőt követően, ismét túljárt volt csapattársa eszén. Négy gólt rámoltak be neki a régi csapattársak, ezzel cserére kárhoztatták Háseket. Tudniillik a harmadik harmadtól már Legace állt a Detroit kapujában.
A vége 5-1 lett a Buffalo javára de mégsem tudtak felhőtlenül örülni a győzelemnek, ugyanis megszakadt Martin Biron sorozata: a portás 144: 04 perc után kapott ismét gólt. De nézzük miket mondott a detroiti kapus a mérkőzést követően:
„Nem úgy sikerült a meccs, ahogy mi terveztük. Esélyünk sem volt”.

Voltak sikeresebb meccsei is, mint például egy emlékezetes Colorado-Detroit rangadó. A vége 0-2 lett, Shanahan beütötte 500. gólját a mérkőzés 48. percében.
Ezzel huszonkilencedikként átlépve az 500 gólos álomhatárt. Mondta is a meccs után: ”Emlékszem a legelső találatomra, de a mai még emlékezetesebb marad, mert a legnagyobb riválisunknak ütöttem. Ráadásul egész szép volt. ”Kettős emberelőnyből lőtt Roy ketrecébe. De ne siessünk ennyire előre a meccs bővelkedett a botrányos jelenetekben. Elég, ha azt említjük hogy, Chelios ötször öklelte fel Mike Keane-t. Emiatt ki is zárták a kőkemény hátvédet. Valamint Avery és Trepanier is szorgalmasan aprították egymást .De még a két kapuslegenda is majdnem összeverekedett. Történt ugyanis hogy, Maltby ezerrel vágódott Szent Patrick kapujába, amivel egyértelműen sérülést akart okozni -a kapus szerint. Oda is pakolt egyet, mire a Dominátor megindult a kapujából, és ha nem csúszik el egy eldobott boton, alighanem szétkapja Royt. Hull még ütött egy gólt az 54. percben, ezzel eldőlt a rangadó.
Emlékezzünk még meg egy Parkőrök elleni mérkőzésről is. Ahol sima Wings győzelem született, de betalált 15 hónapnyi gólcsend után Brent Gilchrist. ”Ritkán kapok lehetőséget, így arra törekszem, hogy gólhelyzetbe kerüljek. Ami azért nem olyan egyszerű.” –mondta. A másik oldalon viszont Theoren Fleury magából kikelve mondta az alábbiakat: ”Ez a vén Chelios olyan személyes megjegyzéseket tett, amilyeneket én sem szoktam”. Nahát, vajon miket mondhatott neki Chelios? 

A végeredmény mindazonáltal 3-1 lett ide, és ha nem Richter véd, nem úszták volna meg ennyivel. Továbbmeneteltek a Vörös Szárnyak. Steve Duchesne arra a kérdésre, hogy miért is ilyen jó a gárda a következőket nyialtkozta: ”Mert kegyetlenül kihasználjuk az ellenfél hibáit. Amint bénáznak, rögvest lecsapunk.” Eljött a playoff ideje, a Wings elsőként zárt az egész ligában.
Az első körben a Vancouver ellen kezdett, s némi meglepetésre az első két otthoni fellépését elbukta. Tehát, létfontosságú volt behúzni a harmadik összecsapást. 1-1es állásnál a második harmad végén fél perccel a vége előtt Lidström lövésre szánta el magát a félpályáról és a pakk utat talált Cloutier kapujába. A végén sikerült hozni a meccset 3-1-re. Sorsfordító jelenet volt, mint látni fogjuk. Ezzel 1-2-re alakították az összesítést. ”Képzelem most mit érezhet Dan, rettenetes lehet. Igaz cseppet se bánom, örülök, hogy nyertünk.” -mondta Hásek, aki fantasztikus teljesítménnyel rukkolt elő. A negyedik.mérkőzésen ismét sikerült nyerni 4-2-re, ezzel 2-2-re alakult az állás. Sőt, a hazai pálya előnyét is sikerült visszanyerni ezzel a győzelemmel. Ahol is nem volt mese, az ezt követő két összecsapást hozták is, ezzel 0-2-ről eliminálták a Vancouvert. Az utolsót éppen 6-4-gyel zárták a Vörösök. Szegény Cloutier-t már az ötödik percben le kellett cserélni, ugyanis 3 lövésből kettőt benyelt. Holmström és Larionov mattolta. Jött helyette Peter Skudra, de ő sem tudott már csodát tenni. Az összecsapás ezennel eldőlt, 4-2-vel a Detroit ment tovább.

Következett az elődöntőben a St.Louis, aki az előző körben a Blackhawks-t búcsúztatta, Brent Johnson csodálatos teljesítményével. Sikerült előnyt szerezni az első összecsapáson -Datsyuk és Hull apó góljaival – 2-0-al hozták az első kötelezőt. Sőt a második meccset is abszolválták. A következő meccsen viszont kiütötték a Detroitot, a végén 6-1-et mutatott az eredményjelző. Hát, erre senki sem számított. .Scotty Bowman meg is jegyezte, hogy volt egy 8-0-ás vereség is, de az ellenfélre már nem emlékezett. (ami nem ma lehetett) Ezen az estén viszont semmi nem jött össze, csak Datsyuk gólja. Hat emberelőnyt szórakoztak el, a másik oldal viszont rettenetesen pörgött. Tkachuk mesterhármassal zárt. Háseket meg le kellett cserélni. „Alig jött felém korong, viszont minden harmadik lövést benyeltem” -mondta ezután. Aztán bebizonyították, hogy ez csak egy kisiklás volt, ugyanis az összesítésben 4-1-el mentek tovább.
Az 5.meccset hozták, a Blues részéről szórványos lövöldözés volt, de a derék Háseken nem lehetett kifogni ezen az estén. Fischer, Holmström, valamint a veterán Shanahan két góljával 4-0 lett a vége.

Következett az előző bajnok, a félelmetes Colorado. A nyugati döntő első fejezetét a Vörösök nyitották jobban. McCarty mesterhármasával 5-3-ra sikerült győzedelmeskedniük. A két kapuszseni párharcából –egyelőre- a Dominátor látszott kikerülni győztesnek, bár a java még hátra volt. Keleten a Carolina, illetve a Toronto gyűrte egymást a döntőbe jutásért. Irbe, valamint Joseph volt a két „kapufelelős”, akik jobbnál jobb teljesítménnyel kápráztatták el a lelkes közönséget.

De térjünk vissza Nyugatra, ahol már javában tartott a két óriás csatája,
1-1-es összesített állásnál Denver volt a következő „találka” helyszíne. A Detroit a hosszabbítás 13. percében Olausson góljával győzött. A lövés megpattant Skoula lábán és így vágódott Roy ketrecébe. A két kapus egymást múlta felül ezen a meccsen, hol itt, hol ott mutattak be elképesztő védéseket. Az egyik gólpasszos éppen Hásek volt, aki egy parádés védés után Yzerman-hez passzolt, ő pedig Olausson-hoz továbbította a pakkot. Ezzel a vereséggel az Avalanche megtartotta azon rossz szokását, hogy az idei playoff, harmadik csatája színterét vesztesen hagyja el. De ne írjuk le a veszélyes Coloradót, az aktuális összecsapáson bebizonyították, hogy hiba lenne őket máris „eltemetni”. Az összesítés ezáltal 2-1-re módosult.
Következett a negyedik felvonás, amit a hazai Colorado rendes játékidőben megnyert 3-2-re. Az első harmadban Reinprecht góljával szerzett vezetést a hazai csapat. De ezt a második harmadban Fedorov emberhátrányos góljával kiegyenlítette a vendég Red Wings. Ám az utolsó játékrészben már hengerelt a bajnokcsapat. Sakic és Chris Drury révén újabb gólokat szerzett, amire már csak szépségtapasz volt Hull utolsó percben szerzett gólja. Nem pihenhettek sokat a csapatok, ugyanis újra egymásnak feszültek. Itt is csak a hirtelen halál hozott döntést. Reinprecht góljára Yzerman válaszolt és ismét kezdődött a hosszabbítás. Végül a svéd pontgyáros, Peter Forsberg beütötte az ötödik mérkőzést eldöntő gólt. Némi szerencsével került elé a pakk, ugyanis a kapáslövésre felkínált korongot Drury nem találta el, így Forsberg elfektette Háseket, majd a hálóba emelt. Már csak egy győzelemre volt a nagydöntőtől a Lavina.

A hatodik meccset Denverben rendezték, ahol a Wings Shanahan és a „fogatlan” McCarty góljaival nyert. Sőt Hásek lehúzta a rolót, - mind a 24 kapujába tartó löketet hatástalanította. Így nyertek a vendégek 2-0 arányban. Az állás ezzel 3-3-ra alakult. Következett a hetedik, a mindent eldöntő összecsapás. Egészen csodálatos játékkal a trónkövetelő Detroit, hét-nullára kiütötte a bajnokcsapatot. Már az első két kapuralövés eredményes volt detroiti részről. Először Holmström ünnepelhetett gólt, aztán Fedorov is beköszönt Szent Patrick-nak. De ezzel még nem volt vége. Az első játékrész végén már 4-0 állt az eredményjelzőn. Tovább folytatódtak a hazai rohamok, kevesebb, mint két perc leforgása alatt Hull és Olausson révén újabb gólokkal terhelték meg szerencsétlen hálóőrt. Le is cserélték, helyette a svájci Aebischer állt be. Roy egyébként az első harmadbeli teljesítményével negatív egyéni rekordot állított be. Az eddigi 240 rájátszásbeli mérkőzésén még soha nem kapott egy harmad alatt négy gólt. A másik oldalon parádézó kollégája viszont az első kapus lett az NHL-ben, aki az adott idény playoff meccsein legalább öt shutout-ot ért el.

Chelios nyilatkozata tükrözte a mérkőzés végeredményét: „Ez a mai olyan este volt, amikor bármihez nyúltunk, jól sült el”. Kezdődött végre a Nagydöntő. Kelet legjobbja a Carolina Hurricanes volt, amely a Torontot búcsúztatta 4-2-es összesítéssel. Paul Marice a „Hurrikánok” főedzője ezeket nyilatkozta az összecsapás előtt: „Semmit sem változtatunk a taktikán, mert az egyenlő lenne az öngyilkossággal”. Igaza lehet, bár a Carolina sem mindennapi „hőstettekkel” büszkélkedhet. Az első körben máris egy nagyágyút búcsúztatott, méghozzá a veszélyes New Jerseyt. Ebből is látszik, hogy fantasztikusan összerakott gárda. Élén a veterán Ron Francis áll. Mindössze négy győzelem kellett Hásek Stanley kupájához. Mert eddig, amit csak lehetett, azt megnyert, (olimpiai és világbajnok) mindössze csak ez a serleg hiányzott a vitrinjéből. A döntőnek toronymagasan a Detroit volt az esélyese. Persze nem eszik olyan forrón a kását.

A Carolina megviccelte az első ütközetben a Vörös Szárnyakat. Méghozzá a Joe Louis Arénában. 2-2es állásnál a hosszabbítás 58. másodpercében Olausson elnézett egy kapu mögötti korongot, amit bepasszoltak Francisnak, aki nem is hibázott közelről. Puff neki! 0-1! Máris borult a papírforma. Az Aréna közönsége döbbenten vette tudomásul az eredményt. Persze ezzel, még nem volt vége. A visszavágón megint a levegőben lógott, egy újabb blama lehetősége, de csak az 55. percig, amikor is Lidström és Draper gyorsan bevágott egy-egy gólt és máris 1-1-re alakult az összesített állás.
A harmadik meccs ismét hosszabbításba torkollott. De itt éppen fordítva sült el a dolog, Raleigh-ban a harmadik hosszabbításban, Larionov egy óriási gólt ragasztott Arturs Irbe ketrecébe. A meccs hőse is az orosz volt, két gólt vállalt magára a sikerből. Az első gólja után, ő lett a döntők történetének legidősebb játékosa, aki ott gólt szerzett Máris fordított volt a felállás. Így várták az újabb ütközetet a felek. Tulajdonképpen, sok minden nem történt, a vendég Red Wings az „öregek” góljaival (Hull, Larionov, Shanahan) 3-0-val hozta a meccset. Hásek 17/17-es védéssel zárt, ismét lehúzta a rolót minden idők –egyik- legjobb kapusa. 3-1, s már csak egy picinyke győzelem választotta el az újabb Stanley győzelemtől a vörösöket. Nem is kellett sokat várni, az áhított sikerre. A döntő 5. csatája 3-1-es sikerével újra Detroitba került a díszes ezüst serleg. Immáron tizedszer! Scotty Bowman önmaga kilencedik kupáját emelhette a magasba! Máris bejelentette, hogy felhagy az edzőséggel. Gyönyörű búcsú volt! Lidström lett a döntő MVP-je. Első európaiként nyerte el a Conn Smythe Trophy-t, valamint Pavel Datsyuk élete első NHL szezonjában mindjárt bajnoknak mondhatta magát. Több sztárnak kellett Detroitba jönnie azért, hogy megkaparinthassa a Stanley kupát. De mind közül talán Hásek volt a legboldogabb, hogy végre révbe ért. Nem mondunk azzal meglepőt, ha azt állítjuk, ez a kupa igenis már kijárt neki. A „Pardubicei Párduc” már korábban bejelentette visszavonulását. Ami, mint tudjuk, még nem végleges volt…